Mivel „fejlesztettük” nyáron a gyerekeket? Kalandokkal!
Nos, a nyári szünidő legfőképpen a „semmit tevésről” szólt. A legfontosabb szempont a pihenés volt. A gyerekeknek azonban a kalandok adják az aktív pihenést, amikor a tudást, az új ismereteket nem a tankönyvekből szerzik. Így teljesen megújulva és sokkal okosabban kezdik szeptemberben az iskolát.
De vegyük sorba, hogy mi milyen programokkal tettük teljessé a nyarat.
A hőségben a vízparti fürdőzés volt a legkézenfekvőbb. Itt az úszótudás mellett leginkább a vízről, a vízben élő állatokról, azok életéről/táplálékairól beszélgettünk. Az, hogy a nagyszülők is aktívan kivették a részüket a programokból, csakis előnyökkel járt. Igen, a nagymama sokkal többet megenged a kisunokáknak, mint mi. De ez bizony inkább hasznunkra vált. Reggelente a harmatos füvet taposva együtt mentek el a kisközértbe, a kasszánál ők fizettek és megtanulták megszámolni a pontos visszajárót.
És milyen jó, hogy a szünetben nem kellett korán lefeküdni. Esti tábortűz, szalonnasütés és a csillagos égbolt megismerése…. egyetlen este alatt egy varázslatos világba repítette a srácokat. Sok gyermekben ilyenkor oldódik a sötéttől való félelem, megtanulják tisztelni az éjszaka vadászó állatokat, megcsodálják a szentjánosbogarak fényét és megismerik a bagoly huhogását. Ezeket már eddig is ismerték a mesékből, de ilyenkor részesévé válnak az esti természetnek.
Kirándulni menni egy-egy meleg napon pedig kifejezetten üdítő volt. A hűs erdőben nagyokat sétálva, sokat beszélgetve vált számunkra világossá, hogy milyen érzésekkel vagy félelmekkel küzdenek gyermekeink. Igazi „csapatépítés” volt eltölteni egy teljes napot távol a zajos várostól, ahol a madarak csivitelése és a mezei virágok illata befogadott minket a saját világukba.
És persze tollasoztunk (komoly bajnokságokat rendeztünk), fociztunk (amiben én mindig csúnyán alul maradtam), bringáztunk, kúsztunk-másztunk…. erősödtek az izmaink, fejlődött a mozgás koordinációnk és rengeteget nevettünk! Mert ezekre a „fejlesztésekre” nem csak gyermekeinknek van szüksége, hanem nekünk is. Fejlődni, feltöltődni gyermekeinkkel, gyermekeink által a legnagyobb kalandja felnőtt létünknek!
